Terror: Elõszó
A médiában az „iszlám” és a „terror” szavak gyakran kerülnek együtt említésre. Olyan kifejezések, mint „muszlim terroristák” már-már közhellyé váltak. Mennyire helyénvaló az iszlám szót a terrorral egy lapon említeni? Helyénvaló egyáltalán bármilyen terrorra utaló szót az iszlámra vonatkoztatni? Vajon a muszlim vallás forrásai, és a különbözõ földrajzi régiókban kialakult évszázados hagyományok adhatnak-e felhatalmazást terrorcselekmények elkövetésére? Vagy ezek egy lapon említése csak az iszlám fényének elhomályosítására tett kísérlet? Valójában ez utóbbiról van szó. A dzsihád közvetetten vagy közvetlenül jelenthet-e terrort? Mi az iszlám álláspontja az öngyilkos merényletekkel kapcsolatban, az olyan támadásokkal kapcsolatban, melyeket nem tudni hol, mikor, kik ellen követnek el, és kik lesznek az esetleges áldozatok, akiket így kegyetlenül meggyilkolnak?
Történelmi kötelességünknek éreztük, hogy ezekre a kérdésekre és más hasonlókra választ keressünk, valamint, hogy a kielégítõ válaszokat a nagyközönséggel megismertessük. A kérdések megválaszolásához az adott területek szakértõit hívtuk segítségül. A kutatás leghatásosabb és tudományosan is legelfogadottabb módja ugyanis az, ha az adott tudományág legkiemelkedõbb szakértõitõl kér az ember szakvéleményt. Mint ahogy orvosi kérdésekben sem tanácsos kikérni egy mérnök véleményét, mi is inkább a témakör egyetlen szakértõjének nézeteit részesítettük elõnyben több száz olyannal szemben, akik más területen tevékenykednek.
Tudvalevõ, hogy napjainkban szaknyelvi kérdések teszik zavarossá a kutatást, az iszlám területén pedig kimondottan zavaró ez a hiányosság. Ennek számtalan oka lehet. Az egyik például az, hogy bizonyos, a tehetetlenségükbõl kilábalni nem tudó muszlimok saját érzéseiket is beleszövik az iszlám értelmezésébe. A probléma egy másik forrása, hogy nem muszlimok új értelmezésekkel ruházzák fel a Koránt, a hadíszokat (a Próféta tetteit és szavait megörökítõ hagyományok gyûjteménye),valamint azokat az alapvetõ iszlám kifejezéseket és fogalmakat, melyek e két isteni forrás alapján értek meg, és kristályosodtak ki szerves részeként a kultúrának, melybõl erednek. Ezeket az új értelmezéseket aztán a legkülönfélébb módokon terjesztetik szerte a világban.
Az e könyvben összegyûjtött terrorizmussal, öngyilkos merényletekkel, dzsiháddal és hasonló témákkal foglalkozó cikkek szerzõi mind a muszlim tudományok egy-egy területének szakértõi.
A könyvben helyet kaptak M. Fethullah Gülennel (nagy tiszteletben tartott mai török iszlámkutató és író) egy a közelmúltban készített interjú részletei is. Erdemes kiemelni a terrorról vallott nézeteit, mivel úgy gondolja, hogy „muszlim terrorista nem létezik, egy terrorista nem lehet muszlim, és egy muszlim nem lehet terrorista.” Kijelenti, hogy az iszlám szemszögébõl senki nem igazolhatja egy öngyilkos merénylet elkövetésének jogosultságát. A könyv sorrendben a következõ témák elemzésére vállalkozik:
- I. Az iszlám minden körülmények között a békét támogatja,
- II. A Korán az emberi életet megsérthetetlen szentségnek tartja,
- III. Az iszlám a gyilkosságot a legsúlyosabb bûnnek tartja,
- IV. Az iszlám szerint ártatlan embereket még háború idején is tilos megölni,
- V. Mohamed Próféta (áldás és békesség legyen rajta) volt az elsõ a történelemben, aki a háborúskodás szabályait lefektette
- VI. Az iszlám az öngyilkos merényleteket ádáz gyilkosságnak tekinti, valamint
- VII. Az öngyilkos merényletek elkövetését kémiai vegyületek használata teszi lehetõvé.
Reméljük, hogy ez a könyv és a benne foglalt tanulmányok segítenek majd megérteni az iszlámnak a terrorizmusról vallott nézeteit. Ezeket a terrorcselekményeket és erõszakos támadásokat csak úgy lehet megakadályozni, ha feltárjuk a mögöttes okokat. Mindaddig, amíg ezeket a mozgatórugókat bármilyen okból kifolyólag homály fedi, a terrorizmust lehetetlen megfékezni.
- Készítés ideje: